Szenvedélyes embernek tartom magam, az állatok sorsát is nagyon a szívemen viselem, mégsem vagyok az az aktivista típus.

Egy olyan világról álmodom, ahol nem úgy kell minden nap lefeküdnöm és forgolódnom az ágyban, hogy még mindig rengeteg ember és állat kínlódik…

Ezek ellenére is a békés utat választom.  Megteszem a tőlem telhetőt, másoktól sem várok el többet, mint amire képesek, és igen, őszintén tudok szeretni olyan embereket, akik esznek húst!

Szerintem a példamutatás a legfontosabb dolog, hiszen a gyerekeinket is így próbáljuk nevelni. Ebben is ezt vallom, és hiszem, tapasztalom, hogy célravezető.

Sajnos azt látom, ha valaki áttér a növényi eredetű étrendre, harmadnapra már gyilkosnak látja azt, aki ezt nem tette meg és elítéli. Nagyon sok az ítélkezés a világban, akár szűk baráti kapcsolatokban is, pedig nem férne bele. Mindenkiben van sok jó és rossz tulajdonság, és nekünk mindig a jóra kell koncentrálni, hiszen ezzel segítjük a másikat az útján. 

Ha például valaki kipróbálja egyszer milyen is a vegán étrend és így reggelizik, majd ezt büszkén elmondja nekünk, akkor erre szuperpozitívan kellene reagálni és nem rögtön számon kérni, hogy akkor miért nem evett így egész nap, vagy kisajtolni belőle, hogy minden reggel így étkezzen. Majd ha megérett benne, megteszi!

A másik, amivel nagyon nem értek egyet, a sokkoló videók, képek kéretlen mutogatása, akár online, akár nyilvános helyeken. Kutatásokkal alátámasztott tény, hogy ezzel több emberből váltanak ki ellenszenvet, mint amennyinél célba ér. Ha valaki elég szenzitív, akkor magától is eljut oda, hogy nem akar más élőlényeknek fájdalmat, szenvedést okozni, és akkor mindenki eldöntheti, hogy megnéz-e a youtube-on egy ilyen témájú dokumentumfilmet vagy sem.

Én személy szerint soha nem láttam ilyen filmet, soha nem nézem meg a sokkoló fotókat, egyszerűen becsukom a szemem, vagy tovább hajtok az interneten. Nekem bőven elég a képzelőerőm, nem akarok magamnak álmatlan éjszakákat. Emlékszem még kicsi voltam, 7-8 éves, és anyukámmal voltunk Bécsben. Akkor már nem ettünk húst. A Stephan Dóm előtt álltak az aktivisták, és hatalmas plakátokkal kampányoltak a szőr, illetve bunda viselése ellen. Kiabáltak is hozzá hangosan, hogy felhívják magukra a figyelmet. Anyu kicsit előrébb volt, nem vette észre, én megálltam. Csak pár perc lehetett, vagy talán még annyi sem és örökre belém égett. Soha nem beszéltem erről anyunak, de nem tudtam feldolgozni…Erre is gondolni kell! 

MENNYIRE VAGY VEGÁN?

Nem vegán közösségben sokszor kinéznek, kinevetnek, mert pl az étteremben megkérdezem, hogy jó-jó, de miből van a tészta, vagy a kávézóban, hogy miből van a kenyér, mert ok, hogy a szendvicsben épp nincs semmi állati eredetű, de ha nem vegán a szendvics, akkor nem szívesen eszem meg…de ez nálam szituáció függő és van hogy mégis kivételt teszek és megeszem…

Na most ezért egy vegán társaságban meg kinéznek és nem tartanak elég vegánnak. Mi az az elég vegán? És kinek mi köze van az én étkezési szokásaimhoz, vagy az elveimhez???Egy templomba járó keresztény sem biztos hogy mindig betartja a 10 parancsolatot, attól még keresztény.

Manapság a vegánság is egy cimke lett, pedig mindenki magánügye. Úgy mint a vallása és a szexuális hovatartozása. Ezekről az információkról még nem ismerjük az egyén személyiségét, pedig az a fontos. 

Az én aktivizmusom: ez a blog. A tájékoztatás, ha valaki nyitott rá. 

Soha nem beszéltem/beszélek a táplálkozási szokásaimról, ha valakivel megismerkedek, ennél sokkal érdekesebb tulajdonságaim is vannak 🙂 de ha kiderül, és az illetőt érdekli, nagyon szívesen beszélek róla. Ha valaki csak provokálni akar, pl “de akkor mit eszel?” kérdéssel, természetesen ehhez mérten válaszolok: “hát répát”.